2015. november 30., hétfő

6.fejezet

Ez a rész elég szomorú lett. De inkáb nem fűznék hozzá semmit. Jó olvasást!
Xx Stelly

A közeli erdőben egy patakparton ültem. Kellett egy kis magány. Szerencsére tegnap az eset óta nem jött vissza a suliba. Ma szombat gyanánt is korán keltem. Valami ide vonzott. Régen nem boltam itt. Akkor jártam ide miután Zayn... Szerettem egyedül lenni, hallgatni a madarak vidám csivitelését, a patak vad, s szabad csobogását, a fák susogását. Olyan nyugalmat áraszt ez a hely. Egy szikla darabon ültem teljes csendben. A mobilom kikapcsoltam. Csak anya tudja hol vagyok, és a lelkére kötöttem, hogy senkinek se mondja el. Tegnap óta Harryn jár az eszem. Újra és újra lepörgetem magam előtt a jelenetet mikor megállította Zaynt, de mind hiába...azóta sem látom értelmét. Semmi haszna nincs abból ha Zayn nem üt meg engem. Oly' sokszor megtette előtte, akkor miért pont most ne viselném el? Kivül foltok és hegek, belül porrá zúzott szív. Ez voltam én. Minden egy februári nappal kezdődött, akkor kezdett darabokra hullani az életem. Egy lány, ő volt az kibe minden reményem benne volt. Borzalmasan hülye voltam. Nem tudom mi lett velem, de egy idő után nem tudtan elviselni a stilúsát.  Nem mondtam meg neki soha, mert...féltem (?). Nem tudom, igazából nem ez a jó szó, csak...még mindig nem tudom pedig olyan régen volt. A márciust kínokközt átvészeltem. Az április...ez az a hónap amit soha többé nem szeretek. Azt hittem nem lehet jobban megtörve lenni és ekkor jöttem rá, hogy ez semmi egy igazi kínhoz. Az igazi sokk akkor ért mikor megtudtam, hogy Jeff bácsikám halott. Rosszul lett és komába esett, Németországból tartott haza fele, bevitték a kórházba. Az intenzív osztályra vitték. 3 napig küzdöttek az életéért majd....lekapcsolták a gépekről és teljes agyhalottnak nyilvánítottak. Megzuhantam...teljes mély sötétségben voltam. Még lélegezni is fájt. Emlékeztem minden pillanatra amit vele töltöttem. Mielőtt elment megigérte, hogy elvisz valahova, hogy elfelejtsek egy kicsit mindent. Elvitt valahova...egy olyan borzalmas helyre ahol mindent elfeledtem rajta kívűl. Igaza volt. A temetésén a koporsója mellett mentem mindenkitől elvonulva, és csendesen hullajtva könnyeimet. Próbáltam magam azt mondogatni, hogy ez egy rossz álom aminek mindjárt vége, felébredek és minden jobb lesz. Boldogan és gondtalanul élhetem az életem. Nem ébredtem fel azóta se. Mikor leengedték a koporsót és körbe néztem, mindenhol lehajtott fejű, zokogó emberek. Tudatosult bennem, hogy ez nem álom. Vettem egy mély lélegzetet majd elsőként dobtam a földet és a virágot a gödörbe. Letöröltem könnyeim és erőt vettem magamon.-Nézzétek! Annyira fáj, hogy már nem érzem!-mondtam magamba. Persze, hogy ez nem így volt, csak utálok mások előtt sírni. Egy könnyfolyt végig arcomon ahogy a patakot néztem. Ide jártunk ki mindig Jeff bácsival. Halvány mosoly jelent meg arcomon. Mikor már azt hittem minden rendben, jött Zayn. Annyira megtört voltam, hogy hittem neki. Ragaszkódtam hozzá, ő pedig ezt fantasztikusan tudva kihasznált. Újra a sötét legmélyére kerültem és még meg is voltam alázva. Aznap kint feküdtem a közeli réten és a csillagokat néztem. Volt az egyikben valami ami megfogott. Jeff bácsi jutott eszembe. Lehunytam szemem és láttam magam előtt ahogy biztatón mosolyog és azt mondja itt vagyok neked. Másnap az ágyamban ébredtem. Jason szerint teljesen eszméletemet vesztettem, mentőt hívtak akik azt mondták csak túl kimerült vagyok, mind testileg, mind lelkileg. Csak pihennem kellett. Jason mindennap mellettem volt. Velem aludt, dudolt hogy aludni tudjak és ne gyötörjenek rémálmok. Nap, mint nap szorosan ölelt egészéjszaka és szívfájdalmam egyre csak enyhült, végre tudtam aludni. Bár néha még most is vannak rémálmaim, anya szerint álmomban ilyenkor zokogva kiabálok. Jason mindig azonnal ott terem és karjai közé von és pedig, mintha semmi sem történt volna. Nagyon szoros kötelék van Jas és köztem. Észre se vettem, hogy időközben a fűvet tépkedem. Túl feszült voltam. Túl nem tudtam még hova tartozom...

3 megjegyzés:

  1. Szia Stellym! Tudod mennyire imádom a blogod? Nagyon! ;-) Kedvenc időtöltés! :-D
    Puszika :-*

    VálaszTörlés