8.fejezet

Sziasztok. Hoztam hozzá egy kis zenét.
Jó olvasást
xx Stell

Zene

Miután kisírtuk magunk és fetrengtünk a röhögéstől ötletem támadt. Emlékszem mindig azt mondták megrontom Brittanyt, erre az volt a válaszom, hogy nem. Aki nem akarja, hogy megrontsák azzal nem is fog megtörténni. Elmentünk korizni, aztán megcsináltuk egymás körmét, meg haját. Játszottunk olyat, mint régen; bekötött szemmel sminkeltük ki egymást. Mondanom sem kell hogyan néztünk ki. De élveztük, újra gondtalan gyermekek voltunk. Meggyőztük anyáékat és nállunk aludhatott. Másnap reggel a telefonomra ébredtem, Noah volt az.
-Jó reggelt szépség.-még így is tudtam hogy vigyorog. Elmosolyodtam. Brittany még aludt.
-Szia édes.-suttogtam.
-Menj le a nappalitokba.-mondta egyszerűen majd letette. Homlokom ráncoltam, nem tudtam ezt mire vélni. Kikeltem az ágyamból majd a bugyi-poló összeállításomban kiléptem a folyósora; óvatosan csuktam be az ajtót. Lefutottam a lépcsőn és besétáltam a nappaliba. Nem volt ott senki és semmi. Épp vissza mentem volna mikor két kéz simult derekamra és édes ajkakat éreztem nyakamon, gyengéden csókoltak.
-Meglepetés.-suttogta fülembe. Vele szembe fordultam és csókot leheltem ajkaira. Bele mosolygott csókunkba. Mikor eljutott tudatomig, hogy hiányos öltözékben állok előtte elpirultam.
-Felmegyek felveszek valamit.-mondtam zavartam. Felrohantam és felöltöztem. Soha nem látott még így ez előtt Noah, vagy bárki más a báttyámon kívűl.
-Lenne kedved eljönni ma velem randizni?-lérdezte bátortalanul. Tudom, hogy magabizrosnak akart látszani de ez nem nagyon jött össze. Elmosolyodtam.
-Persze, hogy van.-mondtam biztatón. Erre ő is elmosolyodott és biztosra veszem, hogy megkönnyebbült.
-Este hatra itt vagyok. Légy csinos.-kacsintott. Lágy csókot lehelt ajkaimra majd kilépett az ajtón. Ekkor jött le Brit. A nyakamba ugrott és majdnem elestünk.
-Jó reggelt babám-mosolyodtam el és pusziltam arcon. Felnevetett.
-Imádlak Tiffy! Hallottam amugy az egészet.-mosolygott bár tudtam, mosolya nem őszinte. Nem bírta Noaht, maga sem tudta megmagyarázni miért. Tudtam, hogy a randit sem díjazza.
-Nem kell a színjáték.-mondtam.
-Ő nem hozzád való, ő túl jó fiú. Ismerlek Tiffany, te nem ilyen vagy. Hol van az a Tiff aki mindig rá vett a szabály szegésre? Noaht nem tudod megváltoztatni, remélem ezzel tisztában vagy. Ha hallgatsz rám én azt mondom egy olyan fiú lenne neked ideális aki Zayn és Noah közt található. És tudom is ki lenne az.-mosolygott selytelmesen. Immáron vele szemben álltam.
-Ki ne mond!-tiltakoztam.
-Styles. Harry Styles. Elég rossz nem de?-nem tudom, hogyan tud így mosolyogni, de senki mosolya sem hasonló. Mindig rosszra számíthatók ha ezt a mosolyt látom.
-Nem Brit, meg sem probáld! Bármire is készülsz állj le. El se kezd!-probáltam csúnyán nézni, de hiába. Elnevettem magam.
-Nem, én nem.-nevetett fel. Egész nap hülyéskedtünk. Este már ideges voltam mikor Noah értem jött. Jól ment a randi. De egy félénk csóknál soha sem jutottunk tovább, amikor szenvedélyesebben csókoltam, soha nem úgy viszonozta.
-Jó éjszakát Tiff.-puszilt homlokon. Elengedte a kezem.
-Jó éjt Noah.-mosolyogtam rá. Búcsú csók nélkül mentem be a házba. Felmentem a szobámba. Brittel kibeszéltük mi történt. Lezuhanyoztam. Fogat mostam, felöltöztem, majd bedugtam a fülesem mikor egy smst kaptam egy ismeretlen számról. "Sms: Jól áll az a csipke szett baby xH" Értetlenül néztem az smst vagy percekig. Ki az a H és honnan tudja a telefonszámom, plusz hogy a francba láthatott meg?! Sokáig nem tudtam elaludni, bámultam a plafont és az smsen katogott az agyam. Másnap anyáék nem voltak otthon, a báttyámék is a haverjáéknál x-boxoztak. Brit nem ért rá, hát egyedül mentem vásárolgatni. Először a Claire'sbe mentem be. Vettem új ékszereket és a telefonomra egy másik tokot. Imádom a tokokat. Soha sem elég belőllük. Két szatyorral jöttem ki a boltból. A következő "állomásom" a  Victoria Secrets volt. Imádtam új dolgokat venni, ebbe a fehérnemű szettek is bele tartoztak. Imádtam a csipkét, hát most is olyanokat nézegettem mikor két erős kezet éreztem meg derekamon.
-Kinek veszed fel? Utoljára nekem vettél fel ilyeneket. De imádtam, felizgat ha csak rágondolok.-suttogta fülembe egy ismerős hang. Borzongás futott végig minden porcikámon pillanatok alatt. Kiszabadultam fogásából, de alkapta csuklóm és berángatott az egyik próba fülkébe, hát persze h abba ami leghátul volt és senki sem láthatott oda. Behuzta a függönyt, a próbafülke falának lökött durván. Felnyögtem ahogy a kemény felülethez csapodott hátam. Betapasztotta számat egy erőszakos csókkal. Nyelve bejutásért küzdött. Mikor nem adtam meg neki ajkamba harapott durván, hirtelen éreztem meg számban a fémes ízt. Küzdöttem ellene, de hiába. Sem ellőkni sem megakadályozni nem tudtam a csókban. A fal és a teste közé szorultam. Ajkai áttértek nyakamra de egyik kezét számra tapasztotta. Nem engedett csípőm szorításából. Síkítani akartam, de hang sem jött ki számon. Erősen szívta meg a nyakam, majd fogaival összecsípte a bőrt. Fájdalmasan felnyögtem, nem érdekelte, megismételte még durvábban. Ekkor húzták ki a függönyt. Nem láttam, hogy ki az. Zayntől semmit nem láttam. Elrángatta tőllem mire a földre rogytam, volt még ott az idegenen kívűl 2 másik ember is. Biztonságiőrök. Elrángatták Zaynt, az idegen hozzám lépett és legugolt velem szembe. Az államnál fogva kényszerített, hogy rá nézzek. Arcomon patakokban folytak a könnyek. Felismertem a fürtöket, és a borsózöld szempárt.
-Semmi baj, már nem bánthat. Jól vagy?-suttogta megnyugtatón. Nem tudtam válaszolni. Letörölte könnyeim; és felkapott. Szorosan fogott; én pedig polójába rejtettem arcom. Nem tudom meddig tartott, elvesztettem az idő érzékem. Mikor feleszméltem, egy kocsi ülésén voltam és Styles akkor ült be a volán mögé. Rámnézett, majd tekintete a nyakamon állapodott meg. Hozzám akart érni de elhajoltam. Nem akartam, hogy bárki is érintsen.
-Elviszlek magamhoz és leápolom. Így nem maradhat Tiffany...-nem néztem rá. A földet bámultam és összekuporodtam az ülésen a térdem ölelve. Sóhajtott és beindította a kocsit. Egy nagy ház előtt parkolt le, pont mielőtt elnyomott volna az álom. Kiszált, megkerülte az autót majd kinyitótta az ajtót. A kezét nyújtotta, elfogadtam hiába tiltakoztam bármi érintés ellen. Segített kiszálni. Bementünk a házba és leültetett a kanapéra. Nagy és gyönyörű hely volt, bár gondolom a szűleivel lakik itt. Vissza tért és fertőtlenítő, meg gézlapok voltak nálla. Legugolt velem szembe.
-Bízz bennem. Tudom, olyan vagyok, mint az a fasz. Mondj, vagy gondolj bármit. De én csak segíteni szeretnék...kérlek...engedd meg...-suttogta szinte már esedezve. Halványan, tétovázva de bólintottam. Az egyik gézlapra fertőtlenítőt fújt majd óvatósan vérző ajkamhoz érintette, felszisszentem és megfogtam a csuklóját. Elvett onnan a gézt.- Sajnálom. Óvatosabb leszek igérem.-Bólintottam és elengedtem csuklóját. Folytatta, de sokkal óvatosabban. Ugyanezt megcsinálta a nyakammal is, majd vissza rakta a dolgokat a helyükre, a használt gézlapokat pedig kidobta. Szipogva meredtem a semmibe. Mellém ült, éreztem tekintetét magamon.
-Miért nem hagytad, hogy azt tegyen velem amit csak akart...?-szólaltam meg végre, bár elég bizonytalanul és halkan. Sóhajtott és szólásra nyitotta ajkát.